2016. augusztus 26., péntek

Freund István műterem avatása

Alapítványunk által támogatott Herendi Vizuális Műhely végre tavaly egy tantermet kapott a megüresedett herendi öreg iskolában. Összefogással és jókedvvel Kádár Tibor festőművész vezetésével a tagok felújították és műteremmé varázsolták a sokat megélt tantermet. Műtermüket, a festészet otthonát, mint illik valakiről el kell nevezni. A tősgyökeres herendi Freund István, mindenki Steffi bácsija volt a Herendi Vizuális Műhely egyik alapító tagja, aki pont ebbe az iskolába járt. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy műtermük neve legyen FREUND ISTVÁN műterem.

Így mutatja be a Herendi Porcelán Manufaktúra honlapja Steffi Bácsit:
     "Steffi bácsi 1909. június 9-én született. Édesapja is festő volt Herenden, így a szakmát volt honnan ellesnie, és tapasztalni annak szépségeit. Mivel édesapja korán meghalt, a három gyermeket édesanyjuk igen nehéz körülmények között, egyedül nevelte. Steffi bácsi a Farkasházy Jenő vezette Herendi Porcelángyárba 1923. május 10-én lépett be tanoncként. Négy év tanulás után, 1927 augusztusában lett előbb festőinas, majd segédfestő, aztán festő és oktató." lásd bővebben: HPM honlapján

A bensőséges ünnepen megjelent Freund Béla, Steffi bácsi fia, felesége és unokája, Jánszky Lajos László polgármester, Vajai László volt polgármester, Wagner Chiyo asszony az Academia Humana Alapítvány alapító elnöke és Kiss Sándor kuratóriumi elnök.

Vajai László volt polgármester beszéde, 
az asztalnál Kádár Tibor festőművész, Kiss Sándor és Wagner Chiyo asszony ül
Legyen e műterem... Freund István műterem... a névadás pillanata
Freund István képe (Sebestyén László festménye) és emlékezetére összeállított mozaik kép
A család nevében fia, Freund Béla köszöni meg a műterem elnevezését, 
mellette jobb kézre Herend polgármestere, balra felesége és leányuk
Az ünnepi hangulatot zenével is emeltük.
Steffi bácsi kedvenc dalait régi barátja, a márkói Magasházi János bácsi
szívhez szólóan szólaltatta meg Steffi bácsi gombos harmonikáján.
A svábok által előszeretettel használt hangszert János bácsi a
majdnem százéves Steffi bácsitól kapta ajándékba.
Érdemes elolvasni a róla szóló cikket!
Az ablaknál ülő közönség

Kiss Sándor, Alapítványunk elnökének beszéde:

"Tisztelt Megjelentek!

Száz éve, 1916-ban Czuczay Gyula igazgató úr kinyittatta az iskolát. Jöttek a beiratkozni. A kicsiket édesanyjuk hozta. Freund Stefán hétévesen büszkén lépegetett édesanyjával az iskola folyosóján. Jogosan, mert jól rajzolt, nagyon ügyes keze volt és égett a vágytól, hogy tanuljon. A nebulók bekukucskáltak a többi frissen meszelt tanterembe is utána az iskolaudvaron futkározva, zajongva keresték a barátokat… szóval így indult az iskolaév 100 évvel ezelőtt.

Nehéz idők jártak 1916 nyár végén. A Nagy Háború ekkor a Monarchia és mi magyarok számára is kedvezőtlen fordulatot vett. A románok augusztus 27-én a hadat üzentek a Monarchiának az antant nyomására és örömére. 60-80 km-es mélységben benyomultak Erdélybe. Tépkedték a magyar földet.

De térjünk vissza Steffi bácsihoz! Szólítsuk őt így, a tősgyökeres herendi lakost, aki herendi volt lélekben, életében és munkájában. Ott volt a helye a karácsonyi Kriszti-lindiben, énekelt, tangóharmonikázott, társaságok lelke volt. Őrizte családja ősi nyelvét. Odafigyeltek rá.

Édesapja is festő volt Herenden. A szakmát otthon leste el. Apja átadta tapasztalatait és annak szépségeit. Édesapja korán meghalt, a három gyermeküket édesanyjuk nehéz körülmények között, egyedül nevelte.

Rémes korszak volt. Farkasházy Jenő szüneteltette gyárát, kereskedelme megbénult, munkásait besorozták, anyagokat nem nagyon lehetett kapni. Ráadásul 1920-ban a csaló Nagy Jenő Herendi Porcelán Gyár néven konkurens céget alapított és budapesti fehérárura herendi motívumokat festetetett. Elhúzódó per lett belőle. Átszervezések jöttek, 1923-ra a porcelángyár részvénytársasággá szerveződött, Gulden Gyula lett az ügyvezető igazgató.

Steffi bácsi a Farkasházy Jenő vezette Herendi Porcelángyárba 1923. május 10-én lépett be tanoncként. Ekkor alig két tucatan dolgoztak a porcelángyárban. 1925-ben már 44 festő- és korongos tanulót képeztek. Négy év tanulás után, 1927 augusztusában lett Enkelhardt Ferenc keze alatt előbb festőinas, majd segédfestő, SP festő, oktató, de volt mintázó, sőt volt írnok és minőségfelelős is. S repült keze és fantáziája…

Talán ennyit a harcos indulásról…

2016. augusztus 26-án a herendi Öreg Iskolában"