2015. február 23., hétfő

Misima drámák könyvbemutatója

2015. február 23-án, hétfőn este, 18 órakor a Bolgár Kulturális Intézetben került sor Alapítványunk által is támogatott Misima Jukio: Barátom, Hitler és Madame de Sade című kötetének magyarországi premierjére. Azt est meghívója itt látható Napkút Misima könyvpremier.
 A könyvbemutató estet Szondi György a Napkút kiadó igazgatója nyitotta meg.
 Vendégek (balról jobbra):
Szász Zsolt bábművész, Jámbor József, Manyasz Erika és Boros Ádám
a debreceni Csokonai Színház színművészei 
Szász Zsolt beszélget Jámbor József színművésszel, a bevezető tanulmány szerzőjével és
a drámák egy részének fordítójával
Egy drámai részlet megjelenítése
Közreműködött, a hangulatot megteremtette: Kenéz László (bambuszfuvola) és László Péter (japán kardforgatás)

Misima darabjai közül a halála óta eltelt több mint negyven évben csak néhányat fordítottak le és mutattak be Magyarországon, így bátran nevezhetjük hiánypótlónak e kötetet, mely Misima minden fontos színpadi művét tartalmazza.
A kötetről bővebben egyik tavalyi blogbejegyzésünkben írtunk.

2015. február 13., péntek

Cs. Erdős Tibor emlékére

Tegnap érkezett a hír, hogy 101 éves korában elhunyt Cs. Erdős Tibor a kolozsvári képzőművészeti élet doyenje. Berettyóújfaluban született, de a trianoni döntés után Nagyváradra költözött a család. 1945-ben végezte el a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolát, tanárai voltak Szőnyi István és Varga Nándor Lajos. Nagy hatással volt rá Aba-Novák Vilmos, akit jól ismert. Pályája Nagyváradon indult.

Wagner Nándor és Tibi bácsi jó barátok voltak. Egyik találkozásukról Nándi magnószalagra mondott életrajzi történetében az alábbiként emlékezett meg:

"Először Varga Géza barátom szüleihez mentem és megborotválkoztam. Elmentem a román követségre és kértem vízumot. Azt mondták, nincs rá szükség, ami azt jelentette, hogy kirabolnak. Mentem csendesen Pestről Bagamérig, ott voltak katonatársaim. A bagaméri tanító, Pénzes Lajos és Seregi Vladimir. Szeretett barátaim voltak. Ők segítettek, hogy román pénzhez jussak. Szüret ideje volt. Bementünk Debrecenbe kicsit szórakozni, mielőtt átmennénk a pokollá vált országba.
Átmentem Váradra, de nem mentem a szüleimhez, csak közelükbe, mellettük volt egy pici szoba egy ismerős néni tulajdona. Oda járt át édesapám. Hogy a szobában miért volt zongora, azt nem tudom. Jött apám és egy marék konyhasót tett az arcomra, szőrtelenítette a szemöldökömet. Nem törődtem semmivel és kimentem a városba. A Szent László téri hídon, szembe jött velem az Erdős Tibi. Szervusz Nándi, szervusz. Milyen jó, hogy találkoztunk, gyere azonnal velem. Bevitt a rendőrségre, mert nekem oda nem volt ajánlatos egyedül bemenni. Felmentünk a Főkapitányhoz, aki rám förmedt, Erdős Tibi leintette és valamiket mondott neki. Attól kezdve ez az ember teljesen megjuhászkodott. Tucsek volt a rendőrség névleges parancsnoka, aki régebben az Andrényi műveknél volt tisztviselő, a fia pedig iskolaigazgató. Ő intézte a letartóztatásokat és minden ilyesmit elrendelt.

Elég az hozzá, hogy Nagyváradon Erdős Tibi csinált egy csoportot, néhány művészt, kiváló embert összeszedett. Voltak festők, Fekete István a szobrász. Meglátogattam őket. Ismerősök nehéz helyzetben. Szégyelltem magam. Judit néni, a táblabíró felesége, a piacon árulta a virágot. Beszéltek Vendig Feri bácsiról, aki szemfénye volt a kultúrának, hatalmas áldozatot hozott. Ezeket hallva teljesen összeroppantam." 

Megjelent az Ághegy 30. számában 2010-ben