2013. augusztus 17., szombat

"A székesfehérvári Wagner-szoborlelet" - kiállítási előzetes

Wagner Nándort több szál is kötötte Székesfehérvárhoz.

A háború után, mint szobrász nem talált munkát és baráti segítséggel az akkor még a Nemzeti Múzeumhoz tartozó Természettudományi Múzeumban kapott állást, mint koponya- és állatrestaurátor. A múzeumok államosítása után áthelyeztek a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjához (MMOK), mely az épületrekonstrukciós munkákat végezte és a kiállításokat rendezte. Ebben a munkában nagy örömet talált és szervezőképességének köszönhetően a sikeres hódmezővásárhelyi, keszthelyi múzeumi munkák után kinevezték tervező építésszé. Első önálló feladata a székesfehérvári István Király Múzeum negyvenéves fennállására tervezett régészeti, néprajzi és természettudományi állandó kiállítás megrendezése volt.

Kiváló szakemberekből álló gárdával a háta mögött, szakítva a hagyományokkal teljesen újszerű kiállítást rendezett. Áttervezte a teljes kiállítóteret, a tárgyak használatát saját mesterkezű rajzokkal illusztrálta és a bejárási útvonalon magyarázó színkódot használt. Sokat kellett harcolnia merész terve kivitelezéséért. A felettesek és a helyi főnökök botrányként élték meg a különleges és váratlan kéréseket a lázasan folyó munkához, s nehezen viselték el azt az akaratot, ami Nándorban és csapatában - tervük csorbítatlan kivitelezésében - megmutatkozott.

Vasárnap, 1950. december 31-én, Szilveszter napján déli 12:00 órakor nyitották meg a kiállítást, de Wagner Nándor a megnyitón már a felmondólevéllel a zsebében jelent meg, annak ellenére, hogy a felettesei is kénytelenek voltak elismerni, ennél jobb, szebb régészeti és természettudományi-néprajzi kiállítás még nem készült.

Wagner Nándor László Gyula művészettörténésszel a kiállítás tárgyait helyezi fel.

Kirúgtak mondta és soha többé nem rendezett múzeumi kiállítást, ami azonban nem azt jelentette, hogy a múzeumi kollégákkal is szakított volna. Önálló szobrászművész lett és az általa helyreállított Várbazári műtermében sokat alkotott, köztük a Corpus Hungaricum megrázó kompozíciót. A magyarok élni akarását és felemelkedését szimbolizáló alkotás 1999 óta Székesfehérvárott az evangélikus templom előtti téren áll, s azóta a Nemzeti Gyásznap egyik hivatalos megemlékezési helye.

Megemlékezés ünnepi műsorral és katonai díszkísérettel.

1956 tavaszán Wagner Nándort akarták a Képzőművész Szövetség elnökének választani, de a szocialista realizmust elítélő beszéde miatt erre nem kerülhetett sor. A forradalom idején a szövetségben azt az álláspontot képviselte, hogy a főiskolai hallgatók ne fegyverrel harcoljanak, hanem rajzeszközeiket fogva örökítsék meg az utcai történéseket. 1956 decemberében családjával együtt disszidálni kényszerült. Múzeumi barátai mentették meg a Várbazári műteremben maradt anyagát, amit két éve sikerült fellelni a múzeum egyik régóta lezárt raktárában.

A közel 50 darabos Wagner anyag egy része.

Szeptember 22-én, vasárnap délután 5 órakor a Szent István Király Múzeum Rendházában (Székesfehérvár Fő utca 6.) "A székesfehérvári Wagner-szoborlelet" című kamarakiállítás nyílik, ahol bemutatásra kerül Wagner Nándor két székesfehérvári kötődése, nevezetesen kiállításrendezői tevékenysége és a nemrégiben megtalált szobrai, szoborvázlatai. 

A meghívó és a katalógus címlapja. (Fotó: Kiss László, 2013)