2013. szeptember 22., vasárnap

A Székesfehérvári "Wagner-szoborlelet" - Wehner Tibor megnyitóbeszéde

Wagner Nándor (1922-1997) szobrászművész emlékkiállítása,
Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Rendház. Fő utca 6.
Szeptember 22. - október 27. 10:00-18:00 között. Minden hétfőn és kedden zárva. További részletek...


  Több mint ötven év elmúltával lépnek ki az ismeretlenségből, a székesfehérvári múzeumi elzártságból egy szobrász korai alkotásai, amelyekre alapozva az életmű kibontakozott, és amelyek nyomán a később megszületett, érett művek Európa és a távoli Ázsia nagyvárosaiban leltek otthonra. A nagyváradi születésű, a budapesti főiskolán tanult Wagner Nándornak oly sok magyar polgár, értelmiségi és művész sorsában osztozva 1956 őszén, a forradalom és szabadságharc elbukása után menekülnie kellett Magyarországról, és műveit: pályázati terveit, plasztikai vázlatait, kisplasztikáit, portréit, nagyméretű modelljeit nem vihette magával. A gipszbe, égetett agyagba foglalt alkotások együttese a budapesti Várbazárban elárvult műteremből barátai segítségével, Fitz Jenő fehérvári múzeumigazgató közbenjárásra révén az István Király Múzeumba kerültek 1958-ban, majd az 1961-es nyilvántartásba vétel után, egy baleset és az ebből keletkezett félreértés következtében hosszú évtizedekre zárt raktári létre, elfeledettségre ítéltettek és kényszerültek.


  Wagner Nándor rövid két éves kiállításrendezői munkásság – amelynek során a fehérvári múzeum állandó kiállítását varázsolta korszerű és modern szemléletű, élménydús bemutatóvá –, és hat-hét éves magyarországi szobrászati pályafutás után tíz esztendőn át Svédországban, majd a hatvanas-hetvenes évtizedfordulót követően csaknem három évtizedig Japánban élt és dolgozott. A többszöri újrakezdés nehézségeit legyűrve, az ismeretlen, idegen közeggel és a sokszor mostoha körülményekkel megküzdve, hallatlanul izgalmas, különös, karakteresen egyéni hangú szobrászatot teremtett. A magyar szobrászat nagy vesztesége, hogy ez az életmű, ezek a művek már csak a művész Japánban, 1997-ben bekövetkezett halála után térhettek vissza Magyarországra, kapcsolódhattak be a modern magyar művészet vérkeringésébe. Az első visszatért, illetve felfedezett, nagy nyilvánosságot kapott mű is a székesfehérvári múzeum raktárából léphetett ki a közösségi térbe: és ez a Corpus Hungaricum című, még az 1950-es években készült, a fehérvári evangélikus templom melletti téren 1999-ben felavatott kompozíció volt. Majd ezt követte a többi: a gellérthegyi, a magyar köztéri emlékanyagban teljesen különálló, mindmáig társtalan Filozófiai Kert, a nagyváradi, ötvenes évekbeli megmintázásakor és bemutatásakor nagy vihart kavart József Attila, és az egy évvel ezelőtt elhelyezett budavári, már a japán alkotóperiódushoz kötődő Földanya. Ezek a munkák, és az életmű körül feléledt érdeklődés, a földrészeket átfogó munkásságot bemutató kiállítások és kiadványok, s a korai alkotóperiódus művei utáni kutatómunka emelte ki a feledésből ezeket a szobrokat, amelyeket most a Szent István Király Múzeum eme kiállítása tár a közönség elé.


  Ezen együttes felvonultatása által Wagner Nándor 1951 és 1956 között kifejtett, lázas munkában eltelt alkotószakasza rekonstruálható: a szakirodalmi hivatkozásokkal összevetve pontosan beazonosítható, hogy mely tervekkel mely pályázatokon vett részt, hogy milyen szobrászati elképzelések és problémák foglalkoztatták amikor nem megrendelésre dolgozott, hogy plasztikai érdeklődését milyen gondolatok, milyen tartalmi körök inspirálták, s hogy milyenek voltak stíluseszményei. Megállapítható, hogy az ötvenes években a később a nonfiguratív kifejezés világában is kalandozó szobrász még a klasszikus szobrászati szemlélet, az emberi alak realista szemléletű megformálásának igézetében dolgozott, de már ekkor megérintette a lényeget kiemelő stilizálás metódusa és az expresszív kifejezés szuggesztiója. Témái; az anyaság, az anya-gyermek kapcsolat, a család, a gyász, az áldozatvállalás már ekkor meghatározzák művészi érdeklődését, szobrászatának tartalmi vonzatait. E tartalmi körök kiérlelésére, plasztikai kiteljesítésére már csak Magyarországtól távol, a pálya későbbi szakaszaiban vállalkozhatott. Ezért is rendkívüli jelentőségű ennek az együttesnek a felfedezése és bemutatása: ezáltal határozhatjuk meg a Wagner-életmű alapjait, és e művek segítségével közelíthetjük meg az oeuvre számos fontos alkotásának eredőit, indíttatásait. És mindezeken túlmenően, az életmű dimenzióin túllépve ismét fontos adalékokat kaphatunk a múlt század ötvenes évtizede magyar művészetének feltérképezéséhez, újabb tanulságokat fogalmazhatunk meg az ezen időszak szobrászatát, kisplasztikáját és monumentális szobrászatát jellemző vonások megrajzolásához. Felmérhetjük, hogy egyes, főként a megrendeléseket szolgáló munkáiban hogyan kényszerült azonosulni Wagner Nándor az ötvenes évekbeli magyarországi művészeti közállapotokkal, az erőszakos igényekkel és követelményekkel, és hogy az igazi, művészi programját tükröztető műveivel: a Corpus Hungaricummal, a József Attila-szoborral, a fantasztikus érzékenységű portrékkal hogyan haladta meg azokat, hogyan teremtett tiszta, átható, leleményes szobrászatot.



  Az itt, töredékesen Fehérváron is meglelt és e kiállításon is bemutatott Játszó fiúk című kútszobor terve kapcsán idézte fel a néhai kiváló művészettörténész, Supka Magdolna Wagner Nándor alkotói vallomását: „Túl vagyok a drámának – mint szenvedésnek – az ábrázolásán. Ezen az úton a művésznek magának kell átvergődnie magát, s minden ilyen irányú tapasztalatának, eredményének készen, kivilágosodottan kell benne foglaltatnia azokban a művekben, amelyek a Rendet (a harmóniát, a tisztát, a jót, a felemelőt) kell hogy nyújtsák. A csorbíthatatlan derűt csak olyan mű áraszthatja, amely előzményeiben viseli a dráma, a szenvedés, a tragikum kifejezésének sorozatát, s ez a fajta derű olyan mély és tiszta, mint egy nagy sírásra következő csend.” Napjainkban már csak ritkán megszólaló, költői szépségű és erejű szavak ezek: a szobor maga a mély és tiszta derű megidézése, amely olyan, mint egy nagy sírást követő csend. Egy ilyen, nagy sírást követő csendet övező megilletődöttséggel fogadhatjuk Wagner Nándor most napvilágra került, hatvan évvel ezelőtt alkotott szobrait.


                                                                                                  Wehner Tibor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése